33.Rész

Gondolatok 

Az idő csak múlik és egyre rosszabbul érzem magam. Sophia és Princeton egyre nagyobbak és az életem egyre jobban esik szét. Lukeal mostanában alig találkozom tudom , hogy turnén van és büszke is vagyok rá és hamarosan hazajön a fiúkkal de akarom én ezt egyáltalán?
Csak a gyerekszobában ülök a földön és csak gondolkozom meddig akarom ezt folytatni?

Jobb lenne ha most azonnal eltűnnék egy életre soha többé vissza sem néznék elmennék messzire , hogy ne találjanak rám vagy csak végezzek magammal?
Nem egy normális kamasz lány életét élem próbálnak rajtam segíteni de nem tudják mi zajlik bennem nem tudnak már róla semmit.....

Hallom , hogy csörög a telefon így felveszem.

-Halló- mondtam 

-Szia kicsim , hogy vagy? - hallottam a telefonban egy ismerős de már régen hallott hangot Luke hangját

-Voltam már jobban is - mondtam 

-Mi a baj? - kérdezte

-Véget akarok ennek vetni Luke- mondtam 

-Mi?  Ezt mégis ,hogy érted? - kérdezte

-Így ahogy mondom - mondtam 

-Nem akarom ezt tovább mond van nekünk jövőnk? - kérdeztem 

-Persze , hogy van miért ne lenne? - kérdezte nagyon összezavarodott hangon 

-Én nem akarom ezt Luke. Ez mindkettőnkének rossz - mondtam 

-Nem értelek miért mondod ezt? - kérdezte

-Mert elmentél és így volt időm gondolkozni - mondtam 

-Miden megváltozott és én erre nem voltam készen......sajnálom - mondtam majd letettem a telefont 

 Nem tudom , hogy fogom-e még hallani Luke hangját vagy sem vagy , hogy valaha megfogom-e még csókolni érezni fogom-e az érintését minden jó dolgot újra át fogok-e még valaha érni vagy ez tényleg a búcsú volt.

Egyedül voltam itthon Dani elutazott egy kis időre a gyerekre pedig most anya vigyáz így én csak tétlenkedtem otthon. Kicsit pakolászni kezdtem ahol pár vastag boríték került a kezembe kinyitottam és képek voltak benne amitől elmosolyodtam. 

Leültem a kanapéra és elkezdtem egyesével végignézni őket. 

Volt közöttük mindenféle kép. Amin a fiúk voltak régen amin én és Luke voltunk kb 10 éves lehettem a képen. Volt amin Amyvel voltam , volt kép Mikeyről Ashröl , Katről Daniről meg Calumról Angelaról mindenkiről régen minden más volt. És talán emiatt is kezdtem el sírni. Csak nézegettem a képeket és akkor olyan boldog voltam mind azok voltunk...... soha nem gondoltam volna , hogy ez lesz. Hogy idáig fogok süllyedni vagy , hogy a fiúk így befognak futni. De ezen már nem változtathatok...ezen sem. 

Aztán csak ott ültem a kanapén és azok a dolgok jártak a fejemben amiket régen mondtak a többiek...

Amikor Angela azt mondta : "Soha ne félj én itt leszek melletted a kishúgomat nem bánthatják soha,, Amikor Tim azt mondta : "Nem lesz semmibaj majd én megvédelek mindenkitől,,

Amikor Amyvel elsőben megfogadtuk , hogy örök barátok leszünk : "Minket soha senki sem fog elválasztani.(Amy) Igen soha (én) ,,

Amikor Amandával kiszöktünk az éjszaka közepén és azt mondta : "Ha most nem bukunk le soha nem fogunk,, majd felborítottam egy kukát és Apa ránk  talált a kertben 

Amikor Luke-al először csókolóztam és azt mondta : "Mindig is szerettelek de féltem , hogy te nem érzel ugyan így,,

Amikor Kat kitalálta , hogy énekesnő lesz : "Tudom , hogy nem én vagyok a legjobb de arra gondoltam , hogy majd inkább csak sikongatok meg ordítozok mint a rockerek,,

Amikor Michael-el fogadtunk és én nyertem és emiatt kifesthettem : "Soha nem gondoltam volna , hogy ennyire szörnyű ha sminkelnek vagy te most direkt kínzol engem?,,

Amikor Danival elkezdtünk gördeszkázni és azt mondta: "Ha most nem töröm el a karom vagy a lábam akkor mindenre képes vagyok,, aztán neki ment egy fának és eltört az orra

Amikor Ashton megvigasztalt a hotelban : "Minden rendben lesz csak bízz a legjobbakban,,

Amikor Calummal Fifáztam és nagyon kiakadt , hogy nyertem : "Na nem egy lány ellen nem kaphatok ki ha srácok ellen sem kaptam ki ellened sem kaphatok,, majd utána vagy 3x is én nyertem 

Csak ezek a gondolatok voltak a fejemben valamint amikor még egyben volt a családom amikor anya és apa még házasok voltak amikor minden rendben volt a TMH turné előtt. Bár soha nem mondtam volna , hogy had menjek a srácokkal bár inkább maradtam volna itthon. 

Aztán visszamentem a gyerekszobába és a földre dőltem és a plafont kezdtem el bámulni.

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben a régi emlékekkel együtt. És ismét könnybe lábadt a szemem. 

Nem akarom ezt nem akarom ezt az életet nem akarom azt ami körülöttem van most nem akarok semmit csak azt ami 1 éve volt az minden vágyam.