32.Rész

Idő ugrás

Szeptember 2.-a van tanévkezdés de én még mindig itthon vagyok. Az elmúlt 7 hónapban rengeteg minden történt kevés jó és rengeteg rossz is.

Luke ismét nincs itthon mert megint az One Directionnal turnéznak a fiúk igaz most "csak" Amerikában. 

Nagyon büszke vagyok rá napról napra egyre büszkébb de valahogy az idő előre haladtával egyre jobban hiányzik is. Kiadták az első albumukat nagyon büszke vagyok rájuk és 2 klippet is a 3.-on pedig most dolgoznak szóval minden elismerésem az övék , de sajnálom , hogy ennyire nincs jelen Sophia és Princeton életében. Kat elköltözött Kanadába ami hát nem itt van a sarkon és szörnyen hiányzik nekem. Néha beszélünk telefonon de ez nem olyan mintha itt lenne. Nem tudja mik történnek itt nem tud már szinte semmiről sem. Mostanában egyre többet nézem a közös képeinket és még most sem tudom elhinni , hogy már 3 hónapja , hogy elment. Hiányzik , hogy beszélgessünk , hogy amikor féltem vagy szomorú voltam valami miatt ő megnyugtasson igaz többször össze vesztünk de akkor is..a nehéz időkben mellettem volt nem úgy mint Amy....

Amy...Amy kórházban van. Elkezdte ismét vagdosni magát drogozik az az idióta Nikk rászoktatta teljesen már fel sem lehet ismerni. Anorexiás és bulimiás lett Timmel bementem egyik nap hozzá a kórházba de 3 perc után sírva rohantam ki a szobájából. Eltűnt eltűnt a legjobb barátnőm akivel mindent megbeszéltünk aki mindig mellettem volt és egy szörnyeteg lett belőle egy lány aki annyira idegennek tűnik nekem egy lány akit soha nem is ismertem. 

A szülei eldobták maguktól bár nem csodálkozom 16 éves és egy lepukkant narkós lett belőle. A testvérei szóba sem állnak vele egyik bátyja sem mintha megszűnt volna létezni. És ami azt illeti tényleg megszűnt , mert ez a lány nem Ameila Newton ez a lány csak egy rossz más egy sötét árny Amy soha nem tette volna ezt soha nem süllyedt volna le idáig ő már nem a barátnőm akin segíteni próbáltam aki kidobott a házából csak mert kedves akartam lenni és mert aggódtam érte nem ez nem ő. Mert ez én barátnőm már csak egy emlék mint Diana az én barátnőm Amy Newton MEGHALT létezni....és már csak az emlékeinkben él tovább olyannak amilyen volt és nem ebben a testben ami ott fekszik az egyik kórteremben aki lelkileg már meghalt akit kitudja hányan vertek meg és erőszakoltak meg nem ez a lány nem Amy csak el olcsó utánzat.

Amanda 1 hónapra idejött Ausztráliába ami nagyon jól esett úgy éreztem végre beszélhetek még valakivel valakivel aki inkább már külsős. Anglia..ő ott él valahogy úgy érzem mindenki aki olyan közel volt hozzám elhagy vagy már elhagyott. Először Amanda aztán Diana Dani aki szerencsére azóta már ismét mellettem van Amy Kat és a fiúk is... Örülök annak , hogy Amanda boldog mert nagyon boldogan mesélt a kinti életéről de valahogy engem ezek nem teszek boldoggá sőt. Amikor valaki boldogan mesél valamit kissé elszomorodok mert én nem így akartam az életemet rendezni. 

Nem akartam beleszeretni a legjobb haveromba Lukeba nem akartam , hogy Kat és Michael szakítsanak , nem akartam , hogy Amanda elköltözzön nem akartam csókolózni Ashtonnal nem akartam , hogy Diana miattam meghaljon nem akartam , hogy Dani meggyűlöljön , hogy Calumot megalázzák , hogy Amy öngyilkos akarjon lenni , hogy a családom szétszakadjon , hogy meggyűlöljem a nővérem , hogy gyerekeim legyenek , hogy feladjam az iskolát , hogy az emberek összetörjenek semmit sem akartam abból ami végül megtörtént velem. ..

Dani az egyetlen aki most mindig mellettem van. Ő vigyáz velem a gyerekekre ő az aki szintén otthagyta a sulit ő az aki most megpróbál felvidítani nagyon hálás vagyok most neki. Az a lány akinek mindennél fontosabb volt a divat a felvágás a pénz a pasizás most mindezek helyett velem van itthon nap mint nap. Gyakran úgy érzem ő a 2 kicsi és én inkább vagyunk egy család mint Luke én meg a gyerekek vagy mint anya apa Tim Angela meg én valaha is voltunk. Most ő az aki kirángat a gödörből és a rémálmaimból is megpróbál felébreszteni. Ő és nem más.

Luke...Lukeal szerintem végleg zátonyra futott a kapcsolatunk. Ő egy sztár lett többé már nem az én kis "titkom" nem kell neki sem én sem a gyerekek még ha ezt nem is mondja ki. Amikor itthon volt olyan volt minden mint egy tökéletes család ez volt a legnagyobb baj. Luke csak 18 nem érdemli ezt. Amikor ezt mondtam neki akkor viszont szinte leordította a fejem. A mai napig hibáztatja magát még akkor is amikor mondom neki , hogy erről nem csak ő tehet mintha...mintha meg sem hallotta volna. 

És ami talán az egészben a legrosszabb , hogy utálom. Utálom amikor fel kell kelnem. Amikor meg kell csinálni a napi monoton dolgokat. Utálok anyának lenni bánom , hogy nem vetettem el a gyerekeket annyival könnyebb lenne minden. 

Dani sokkal jobb anyuka lenne mint én. Többet foglalkozik a gyerekekkel leginkább Princetonnal és szerintem a fiam őt jobban is szereti bár nem csodálkoznék. 

Dani úgy viselkedik vele mintha a saját fia lenne. Minden nap olyan boldognak tűnik amilyen én nem vagyok mióta megszülettek. Utálom a tudatot , hogy gondoskodnom kell 2 gyerekről. Utálom a tudatot , hogy egyáltalán gyerekeim vannak. És utálom a tudatot , hogy az életem szétesik. Bánok minden egyes percet ami eddig 2014-ben történ és ami 2013-ban megtörtént. Bánom , hogy összejöttem Luke-al bánom , hogy amikor még tudtam volna segíteni Amynek nem tettem mert el voltam foglalva magammal. Bánom , hogy Kattel nem mindig bántam jól. Bánom , hogy nem mondtam meg Ashtonnak , hogy szeretem vagyis inkább , hogy szerettem. Bánom , hogy hagytam ,hogy a családomnak a rendes családomnak vége legyen , hogy ott hagytam anyát. Bánom , hogy Dianaval rosszul bántam az elején , hogy az unokatestvéreimmel nem úgy viselkedtem ahogy kellett volna. Ha vissza mehetnék az időben nem hagynám , hogy ezek a dolgok megtörténjenek amik megtörténtek velem. A minap már azon törtem a fejem , hogy elmegyek és vissza sem jövök vagy , hogy elvágom az erem. Nem akarok ebben élni amiben most élek. Nem akarok kórházba kerülni mint Amy nem akarom , hogy segítsenek rajtam csak el akarok menekülni a világtól az emberektől mindentől nem akarom beszennyezni Luke nevét még jobban. MEGAKAROK HALNI! De nem úgy mint Amy , hogy csak lelkileg hanem véglegesen. Nem vagyok elég jó senkinek sem nem tudják , hogy hogyan szenvedek. Ez az élet nem nekem való így inkább véget vetnék neki minthogy még egy másodpercet is maradjak benne. NEM ez nem az én ÉLETEM.....