33.Rész

Gondolatok 

Az idő csak múlik és egyre rosszabbul érzem magam. Sophia és Princeton egyre nagyobbak és az életem egyre jobban esik szét. Lukeal mostanában alig találkozom tudom , hogy turnén van és büszke is vagyok rá és hamarosan hazajön a fiúkkal de akarom én ezt egyáltalán?
Csak a gyerekszobában ülök a földön és csak gondolkozom meddig akarom ezt folytatni?

Jobb lenne ha most azonnal eltűnnék egy életre soha többé vissza sem néznék elmennék messzire , hogy ne találjanak rám vagy csak végezzek magammal?
Nem egy normális kamasz lány életét élem próbálnak rajtam segíteni de nem tudják mi zajlik bennem nem tudnak már róla semmit.....

Hallom , hogy csörög a telefon így felveszem.

-Halló- mondtam 

-Szia kicsim , hogy vagy? - hallottam a telefonban egy ismerős de már régen hallott hangot Luke hangját

-Voltam már jobban is - mondtam 

-Mi a baj? - kérdezte

-Véget akarok ennek vetni Luke- mondtam 

-Mi?  Ezt mégis ,hogy érted? - kérdezte

-Így ahogy mondom - mondtam 

-Nem akarom ezt tovább mond van nekünk jövőnk? - kérdeztem 

-Persze , hogy van miért ne lenne? - kérdezte nagyon összezavarodott hangon 

-Én nem akarom ezt Luke. Ez mindkettőnkének rossz - mondtam 

-Nem értelek miért mondod ezt? - kérdezte

-Mert elmentél és így volt időm gondolkozni - mondtam 

-Miden megváltozott és én erre nem voltam készen......sajnálom - mondtam majd letettem a telefont 

 Nem tudom , hogy fogom-e még hallani Luke hangját vagy sem vagy , hogy valaha megfogom-e még csókolni érezni fogom-e az érintését minden jó dolgot újra át fogok-e még valaha érni vagy ez tényleg a búcsú volt.

Egyedül voltam itthon Dani elutazott egy kis időre a gyerekre pedig most anya vigyáz így én csak tétlenkedtem otthon. Kicsit pakolászni kezdtem ahol pár vastag boríték került a kezembe kinyitottam és képek voltak benne amitől elmosolyodtam. 

Leültem a kanapéra és elkezdtem egyesével végignézni őket. 

Volt közöttük mindenféle kép. Amin a fiúk voltak régen amin én és Luke voltunk kb 10 éves lehettem a képen. Volt amin Amyvel voltam , volt kép Mikeyről Ashröl , Katről Daniről meg Calumról Angelaról mindenkiről régen minden más volt. És talán emiatt is kezdtem el sírni. Csak nézegettem a képeket és akkor olyan boldog voltam mind azok voltunk...... soha nem gondoltam volna , hogy ez lesz. Hogy idáig fogok süllyedni vagy , hogy a fiúk így befognak futni. De ezen már nem változtathatok...ezen sem. 

Aztán csak ott ültem a kanapén és azok a dolgok jártak a fejemben amiket régen mondtak a többiek...

Amikor Angela azt mondta : "Soha ne félj én itt leszek melletted a kishúgomat nem bánthatják soha,, Amikor Tim azt mondta : "Nem lesz semmibaj majd én megvédelek mindenkitől,,

Amikor Amyvel elsőben megfogadtuk , hogy örök barátok leszünk : "Minket soha senki sem fog elválasztani.(Amy) Igen soha (én) ,,

Amikor Amandával kiszöktünk az éjszaka közepén és azt mondta : "Ha most nem bukunk le soha nem fogunk,, majd felborítottam egy kukát és Apa ránk  talált a kertben 

Amikor Luke-al először csókolóztam és azt mondta : "Mindig is szerettelek de féltem , hogy te nem érzel ugyan így,,

Amikor Kat kitalálta , hogy énekesnő lesz : "Tudom , hogy nem én vagyok a legjobb de arra gondoltam , hogy majd inkább csak sikongatok meg ordítozok mint a rockerek,,

Amikor Michael-el fogadtunk és én nyertem és emiatt kifesthettem : "Soha nem gondoltam volna , hogy ennyire szörnyű ha sminkelnek vagy te most direkt kínzol engem?,,

Amikor Danival elkezdtünk gördeszkázni és azt mondta: "Ha most nem töröm el a karom vagy a lábam akkor mindenre képes vagyok,, aztán neki ment egy fának és eltört az orra

Amikor Ashton megvigasztalt a hotelban : "Minden rendben lesz csak bízz a legjobbakban,,

Amikor Calummal Fifáztam és nagyon kiakadt , hogy nyertem : "Na nem egy lány ellen nem kaphatok ki ha srácok ellen sem kaptam ki ellened sem kaphatok,, majd utána vagy 3x is én nyertem 

Csak ezek a gondolatok voltak a fejemben valamint amikor még egyben volt a családom amikor anya és apa még házasok voltak amikor minden rendben volt a TMH turné előtt. Bár soha nem mondtam volna , hogy had menjek a srácokkal bár inkább maradtam volna itthon. 

Aztán visszamentem a gyerekszobába és a földre dőltem és a plafont kezdtem el bámulni.

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben a régi emlékekkel együtt. És ismét könnybe lábadt a szemem. 

Nem akarom ezt nem akarom ezt az életet nem akarom azt ami körülöttem van most nem akarok semmit csak azt ami 1 éve volt az minden vágyam. 

32.Rész

Idő ugrás

Szeptember 2.-a van tanévkezdés de én még mindig itthon vagyok. Az elmúlt 7 hónapban rengeteg minden történt kevés jó és rengeteg rossz is.

Luke ismét nincs itthon mert megint az One Directionnal turnéznak a fiúk igaz most "csak" Amerikában. 

Nagyon büszke vagyok rá napról napra egyre büszkébb de valahogy az idő előre haladtával egyre jobban hiányzik is. Kiadták az első albumukat nagyon büszke vagyok rájuk és 2 klippet is a 3.-on pedig most dolgoznak szóval minden elismerésem az övék , de sajnálom , hogy ennyire nincs jelen Sophia és Princeton életében. Kat elköltözött Kanadába ami hát nem itt van a sarkon és szörnyen hiányzik nekem. Néha beszélünk telefonon de ez nem olyan mintha itt lenne. Nem tudja mik történnek itt nem tud már szinte semmiről sem. Mostanában egyre többet nézem a közös képeinket és még most sem tudom elhinni , hogy már 3 hónapja , hogy elment. Hiányzik , hogy beszélgessünk , hogy amikor féltem vagy szomorú voltam valami miatt ő megnyugtasson igaz többször össze vesztünk de akkor is..a nehéz időkben mellettem volt nem úgy mint Amy....

Amy...Amy kórházban van. Elkezdte ismét vagdosni magát drogozik az az idióta Nikk rászoktatta teljesen már fel sem lehet ismerni. Anorexiás és bulimiás lett Timmel bementem egyik nap hozzá a kórházba de 3 perc után sírva rohantam ki a szobájából. Eltűnt eltűnt a legjobb barátnőm akivel mindent megbeszéltünk aki mindig mellettem volt és egy szörnyeteg lett belőle egy lány aki annyira idegennek tűnik nekem egy lány akit soha nem is ismertem. 

A szülei eldobták maguktól bár nem csodálkozom 16 éves és egy lepukkant narkós lett belőle. A testvérei szóba sem állnak vele egyik bátyja sem mintha megszűnt volna létezni. És ami azt illeti tényleg megszűnt , mert ez a lány nem Ameila Newton ez a lány csak egy rossz más egy sötét árny Amy soha nem tette volna ezt soha nem süllyedt volna le idáig ő már nem a barátnőm akin segíteni próbáltam aki kidobott a házából csak mert kedves akartam lenni és mert aggódtam érte nem ez nem ő. Mert ez én barátnőm már csak egy emlék mint Diana az én barátnőm Amy Newton MEGHALT létezni....és már csak az emlékeinkben él tovább olyannak amilyen volt és nem ebben a testben ami ott fekszik az egyik kórteremben aki lelkileg már meghalt akit kitudja hányan vertek meg és erőszakoltak meg nem ez a lány nem Amy csak el olcsó utánzat.

Amanda 1 hónapra idejött Ausztráliába ami nagyon jól esett úgy éreztem végre beszélhetek még valakivel valakivel aki inkább már külsős. Anglia..ő ott él valahogy úgy érzem mindenki aki olyan közel volt hozzám elhagy vagy már elhagyott. Először Amanda aztán Diana Dani aki szerencsére azóta már ismét mellettem van Amy Kat és a fiúk is... Örülök annak , hogy Amanda boldog mert nagyon boldogan mesélt a kinti életéről de valahogy engem ezek nem teszek boldoggá sőt. Amikor valaki boldogan mesél valamit kissé elszomorodok mert én nem így akartam az életemet rendezni. 

Nem akartam beleszeretni a legjobb haveromba Lukeba nem akartam , hogy Kat és Michael szakítsanak , nem akartam , hogy Amanda elköltözzön nem akartam csókolózni Ashtonnal nem akartam , hogy Diana miattam meghaljon nem akartam , hogy Dani meggyűlöljön , hogy Calumot megalázzák , hogy Amy öngyilkos akarjon lenni , hogy a családom szétszakadjon , hogy meggyűlöljem a nővérem , hogy gyerekeim legyenek , hogy feladjam az iskolát , hogy az emberek összetörjenek semmit sem akartam abból ami végül megtörtént velem. ..

Dani az egyetlen aki most mindig mellettem van. Ő vigyáz velem a gyerekekre ő az aki szintén otthagyta a sulit ő az aki most megpróbál felvidítani nagyon hálás vagyok most neki. Az a lány akinek mindennél fontosabb volt a divat a felvágás a pénz a pasizás most mindezek helyett velem van itthon nap mint nap. Gyakran úgy érzem ő a 2 kicsi és én inkább vagyunk egy család mint Luke én meg a gyerekek vagy mint anya apa Tim Angela meg én valaha is voltunk. Most ő az aki kirángat a gödörből és a rémálmaimból is megpróbál felébreszteni. Ő és nem más.

Luke...Lukeal szerintem végleg zátonyra futott a kapcsolatunk. Ő egy sztár lett többé már nem az én kis "titkom" nem kell neki sem én sem a gyerekek még ha ezt nem is mondja ki. Amikor itthon volt olyan volt minden mint egy tökéletes család ez volt a legnagyobb baj. Luke csak 18 nem érdemli ezt. Amikor ezt mondtam neki akkor viszont szinte leordította a fejem. A mai napig hibáztatja magát még akkor is amikor mondom neki , hogy erről nem csak ő tehet mintha...mintha meg sem hallotta volna. 

És ami talán az egészben a legrosszabb , hogy utálom. Utálom amikor fel kell kelnem. Amikor meg kell csinálni a napi monoton dolgokat. Utálok anyának lenni bánom , hogy nem vetettem el a gyerekeket annyival könnyebb lenne minden. 

Dani sokkal jobb anyuka lenne mint én. Többet foglalkozik a gyerekekkel leginkább Princetonnal és szerintem a fiam őt jobban is szereti bár nem csodálkoznék. 

Dani úgy viselkedik vele mintha a saját fia lenne. Minden nap olyan boldognak tűnik amilyen én nem vagyok mióta megszülettek. Utálom a tudatot , hogy gondoskodnom kell 2 gyerekről. Utálom a tudatot , hogy egyáltalán gyerekeim vannak. És utálom a tudatot , hogy az életem szétesik. Bánok minden egyes percet ami eddig 2014-ben történ és ami 2013-ban megtörtént. Bánom , hogy összejöttem Luke-al bánom , hogy amikor még tudtam volna segíteni Amynek nem tettem mert el voltam foglalva magammal. Bánom , hogy Kattel nem mindig bántam jól. Bánom , hogy nem mondtam meg Ashtonnak , hogy szeretem vagyis inkább , hogy szerettem. Bánom , hogy hagytam ,hogy a családomnak a rendes családomnak vége legyen , hogy ott hagytam anyát. Bánom , hogy Dianaval rosszul bántam az elején , hogy az unokatestvéreimmel nem úgy viselkedtem ahogy kellett volna. Ha vissza mehetnék az időben nem hagynám , hogy ezek a dolgok megtörténjenek amik megtörténtek velem. A minap már azon törtem a fejem , hogy elmegyek és vissza sem jövök vagy , hogy elvágom az erem. Nem akarok ebben élni amiben most élek. Nem akarok kórházba kerülni mint Amy nem akarom , hogy segítsenek rajtam csak el akarok menekülni a világtól az emberektől mindentől nem akarom beszennyezni Luke nevét még jobban. MEGAKAROK HALNI! De nem úgy mint Amy , hogy csak lelkileg hanem véglegesen. Nem vagyok elég jó senkinek sem nem tudják , hogy hogyan szenvedek. Ez az élet nem nekem való így inkább véget vetnék neki minthogy még egy másodpercet is maradjak benne. NEM ez nem az én ÉLETEM.....